Időkapszulaként nyomot hagyni a jövő nemzedékének

Soha nem felejtem el gyermekkorom döbbenetes felismerését, amikor a padláson egy dobozban megtaláltam a régi családi képeket. A háztető apró rései között beszűrődő fényben generációkra visszamenőleg fedezhettem fel azokat a rokonokat, akiről a szüleim és a nagyszüleim addig csak meséltek. Akkor és ott jöttem rá, hogy az emlékeken kívül sokszor csak a képek maradnak meg utánunk. Nem a vagyontárgyak, hanem a fotók, amelyek mintegy időkapszulaként megőrzik a pillanatot a jövő nemzedékének. Azóta tekintek küldetésként a fotográfia művészetére.

Gyerekként megfertőzött ez a csoda világ, amit fotózásnak hívnak
A házunk mellett működött egy fotóstúdió, ahová kissrácként gyakran betértem és figyeltem a fotós hölgy munkáját. Ráadásul édesapám is szenvedélyesen fotózott a régi, klasszikus filmes fényképezőkkel, a filmeket pedig saját maga hívta elő a laborban, először fekete fehér, majd színes változatokban. Rendszeresen magával vitt és megtanította az alapokat: a fények játékának művészetét. Az általános iskolában is kaptam egy mestert, Somoskői Ödön festőművészt, aki a színek és formák vizuális szabályrendszerével megismertetett.

Álltam a kamera másik oldalán is
Igazi metropolitának tartom magam, mindenhol otthon érzem magam a nagyvilágban. Ez is a gyerekkorban gyökerezik, hiszen Nyíregyházán születtem, hároméves koromban költöztünk Salgótarjánba, majd a tanulmányaim elvégzése után elindultam a nagyvilágba. 23 évig külföldön éltem: Németországban, Spanyolországban, majd Írországban, ahol a fotózás mellett modellként is tevékenykedtem. Így ismertem meg a kamera másik oldalát, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a vizuális kultúrám formálódjon. Megtanultam spanyolul és angolul is, ez segített abban, hogy még jobban megismerjem az emberek lelkét, a különböző személyiség típusokat. No és a kultúrákat.

Folyamatosan fejlesztem magam
Írországban, Dublinban a Marino College-ban sajátítottam el a klasszikus filmes, és a digitális fényképészet alapjait, rejtelmeit, mellette pedig a digitális retusálás Photoshop professzionális felhasználását, amelyet azóta is folyamatosan fejlesztek. 2002-ben vásároltam meg életem első digitális fényképezőgépét, de már ekkor tudtam, hogy ez az én utam az önmegvalósításhoz. Apropó önfejlesztés. Hiszek abban, hogy egy életen át tanulunk, ezért a hivatásomban is fontosnak tartom, hogy naprakész legyek. Annak idején a filmes- és most a digitális fotózásban is folyamatosan fejlesztem magam, ahogyan a retusálás művészetében is, hiszen ez a mai világban elengedhetetlen.

Hangulatok, érzések, érzelmek
Alkotásaimon mindig az emberi ábrázolás köszön vissza, beleértve a divat, a portré és a dokumentum jellegű fotókat. Egy fénykép elkészítése nem csak pár kattintás, hanem valódi misszió, hiszen az alany teljes személyiségét kell visszaadnia a képnek. Alkotóként épp ezt tartom fő célomnak, hogy a képeim hangulatokat, érzéseket és érzelmeket tükrözzenek a kamerám előtt álló ember egyéniségének segítségével. A fotózás a legkifinomultabb kommunikációs forma, ahol rendkívül fontos a figyelem. Igyekszem különösen nagy gondossággal figyelni az alanyaimra.

Csúcsminőségű felszereléssel dolgozom
A fényképezőgépre és a stúdió fényekre úgy tekintek, mint egy mesterember a szerszámaira. Az igazán jó munka elvégzéséhez elengedhetetlen a csúcsminőségű felszerelés. Hogy technikai paramétereket is említsek: Canon rendszerrel dolgozom, Profoto stúdió lámpákkal, Wacom grafikai táblával, 50 megapixeles nagyfelbontású fullframe géppel. Kézzel festett Gravity háttereket használok, illetve a már említett Profoto fényformálók széles skálája segít az alkotásban, hogy megtaláljam az alanyomhoz illő legtökéletesebb fényeket.
Én már felkészültem ahhoz, hogy úgy ábrázoljam leendő klienseimet, ahogyan azt egy időkapszulában illik a jövő nemzedékének – természetesen minden kedves ügyfelemnél maximálisan személyre szabottan!
Mert nyomot kell hagynunk magunk után. Keressen bizalommal!

Köszönöm az idejét, érdeklődését örömmel veszem!
Oravecz Géza


Váltás magyar nyelvre

Leaving our footprint behind in a time capsule for the next generations

I will never forget when – as a child- I came across some old family photographs in a box stashed away in the attic. By the faded light coming through the cracks of the roof I discovered my ancestors from generations before – those I only heard about from my parents’ and grandparents’ stories. There and then I realised that besides memories, very often photographs are the only objects left behind once we are gone. It’s not our material possessions but the photographs that act as a time capsule storing and treasuring the important moments of our lives for future generations. Since that discovery in the attic the art of photography has become my mission.

As a child I caught the ‘bug’ called the magical world of photography
Growing up there was a photo studio next door where I used to call in to watch the photographer at work. In addition, taking pictures with his classic camera was my father’s favourite pass time and he himself developed the film –  first in black and white and later in colour. He would regularly take me with him and taught me the basics: how to capture and play with light effects. I had yet another master – Ödön Somoskői, painter, artist and my art teacher in primary school who introduced me to the complex rules of colour and shape. 

Standing in front of the camera 
I like to think of myself as a real metropolitan. I was born in Nyiregyhaza, but moved to Salgotarjan at the age of three. After finishing school, I left to see the world and lived abroad for 23 years – in Germany, Spain and Ireland where besides photography I also worked as a photo model. Working in front of the camera helped to shape my understanding of visual imaging. 

By learning Spanish and English I managed to gain a better insight into different cultures, people’s personality, individuality and soul. 

Continuous learning
I studied at Marino College Dublin, Ireland where I learnt the tricks and secrets of classical and digital photography as well as how to execute digital touch up professionally with the help of the Photoshop application. My learning journey has not stopped since. I got my very first digital camera in 2002 and knew instantly, that digital photography is the way to self-realisation and to fulfilling my potential.
 I firmly believe that learning is a journey that goes on all through our life and therefore it is my absolute priority to always be up-to-date in my professional career. I continuously update and develop my knowledge and skillset in digital photography as keeping up with technological and other advancements in this sector is a must. 

Capturing mood, feelings and emotions 
Emphasising the human element is the focus of all of my creations let it be a fashion shoot, a portrait or a document. Creating the perfect photograph is far from just a few clicks, it is a real mission which,  if done perfectly, will reflect the photographic subject’s personality. As an artist my aim is to capture mood, feelings and emotions and reflect them in my pictures with the help of the personality of the individual standing in front of the camera. Photography indeed is the finest communication method where paying attention to the person is crucial. 

High-tech equipment
I respect my camera and lights as a master tradesman would respect his tools. In order to achieve the best outcome, it is imperative to use the highest quality equipment. To name but a few I work with a Canon system, Profoto studio lights, Wacom graphics table and a 50 megapixel full-frame camera.
I use hand-painted Gravity backgrounds and a wide range of Profoto lighting helps me in the creative process. 
I am ready to capture my clients in a stylish, future-proof setting that a time capsule deserves – providing a personalised service for each and every one of my customers. 
Because we need to leave our footprints behind. 

Many thanks for your interest and I look forward to any inquiries/questions you may have. 
Geza Oravecz